jelentette ki magát így először, mikor megjelent neki az égő csipkebokorban, hogy megbízást
adjon neki, a zsidó nép kivezetésére Egyiptomból, a szolgaság földjéről. Akkor Mózes
megkérdezte, hogy mit mondjak mi a neved, amire az Úr azt válaszolta: „Vagyok, aki
vagyok.Majd azt mondta: így szólj Izrael fiaihoz, a vagyok küldött engem hozzátok. Az Úr,
atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene küldött engem hozzátok. Ez az
ÉN nevem mindörökre, és így szólítsatok meg engem nemzedékről nemzedéke!”
(2Móz 3:14-15)
Ebből a mondatból végül mesterségesen alkották meg az új szót Istenre: JHVH. Ez lett Isten
legszentebb neve, ami akkor szerepel a Bibliában, mikor az emberrel való személyes
kapcsolatáról, a Gondviselőről, a kegyelem Istenéről van szó. De, hogy ez a szó eredetileg
hogyan hangzott, arra csak sejtésünk van, két okból is. Egyrészt, ahogy már említettük, az
eredeti szövegben nem voltak magánhangzók, csak mássalhangzók, másrészt viszont ennek a
névnek a kiejtését hamarosan kínosan kezdték kerülni a tízparancsolat egyik mondata miatt:
„Ne mond ki hiába Istenednek, az Úrnak nevét, nem hagyja az Úr büntetés nélkül, ha valaki
hiába mondja ki a nevét!” (2Móz 20:7)
Habár ez a parancs a kánaánita népek azon szokása ellen tilt, akik isteneik nevének
használatával próbálták azokat manipulálni, tehát varázslásra használták a neveket. Ennek
ellenére a zsidók kerítést vontak e törvény köré, és annak érdekében, hogy ez a bűn ne
fordulhasson elő inkább megtiltották, hogy eleve kimondják. Ennek nyomai megtalálhatók az
újszövetségben, mikor zsidó közegben kerülték Isten nevének kimondását, helyette az ég vagy
menny szót használták. Csupán a főpap mondhatta ki egy évben egyszer az őszi engesztelés
ünnepén, mikor az áldozat vérét bemutatta a Szentek Szentjében. Ugyanakkor fennállt az a
probléma, hogy a Biblia tele van JHVH nevével. Ezért úgy döntöttek, hogy ezt a szót
másképp kell írni, és másképp kell olvasni. Ezért a mai napig, ha ehhez az istenévhez érnek,
akkor egy másik szót mondanak ki az Adonájt, ami azt jelenti: Uram. Mikor aztán
elkészültek a pontozásos Bibliák, akkor a tetragrammaton: JHVH istennév alá az Adonáj
punktációját írták, hogy mindenki tudja, hogy itt Adonájt kellet ejteni. Ám egyes teológusok
ezt nem tudták, ezért összeolvasták a betűket, amiből a Jehova olvasat jött ki. Ez viszont a
fent említett tévedésen alapul.